A szerepegyensúly hiánya, női szerepeink kereszttüzében

Számtalan minőségben, különböző női szerepekben létezünk a mindennapokban. Egyszerre vagyunk szeretett férjünk társa, imádott gyermekünk édesanyja, kihívást kereső dolgozó ember és ott van még a saját belső lényünk, amit ha megismerünk, akkor igazán megleljük és megszeretjük önmagunkat.

Ennyi területet leírva látni talán nem tűnik komplikáltnak az összehangolás, mégis a tények azt mutatják, hogy sok nő nagyon el van veszve, és nehezen találja az útvesztőben az egyensúlyt. Egy idő után úgy érzik megfulladnak, és levegőért kiáltanak.

Hiába szeretnénk a mindennapjaikban kiegyensúlyozott, boldog életet élni, sokszor azt sem tudjuk, hogy mi tesz minket boldoggá, fogalmunk sincs, mi az ami éppen fáj, csak azt érezzük, hogy valami nagyon feszít mélyen belül.

Megborul a harmónia, és nincs elég bátorságunk (mert például a szokások rabjai vagyunk) és nincs elég támogatottságunk (mert ugye a férjünknek igy jó, hogy a vasárnapi ebéd után ledől a nappaliban a kanapéra a kajakómát kiheverni, amig mi az asztalt elpakoljuk és elmosogatunk) változtatni, hogy kitörjünk ebből a helyzetből >> mókuskerékbe kerülünk.

Ismerős az az érzés, hogy szeretnéd utolérni a feladatokkal magad? Jó lenne egy forró fürdő? Bárcsak lenne időd egy könyvet elolvasni? Mikor unatkoztál utoljára?

Nőként a 21.században

A legfontosabb hozadéka, következménye a felhalmozott feladatok okozta frusztrációnak, hogy ez hatással van a lelkivilágunkra, a saját egészségünkre és ami kisugárzik belőlünk azáltal a kapcsolatainkra is.

Ha a család háziasszonyaként nem vagy jól, akkor a család sincs jól!

Mi történik, ha nem érzed jól magad a bőrödben, a szerepeidben? Mi a következménye annak rád nézve, ha nem jól hangolod össze a szerepfeladataid?

1.Frusztrálttá válsz, belső feszültséget okoz, hogy nem vagy a helyeden

2. Megunod amit csinálsz, már nem tölt el élvezettel, izgalommal a női szerepek adta számtalan feladat

3. Magad is ‘unalmassá válsz’ – ismered az érzést, hogy amikor anyává válsz elmaradoznak a gyermektelen barátnők, mert már csak a gyerekről tudsz beszélni? Hiszen mindig ugyanarról beszélsz. Kizárólag anyuka, kizárólag feleség, kizárólag a belső fejlődésével foglalkozó nő, kizárólag a dolgozó nő – ezek mind egyetlen területre teszik a fókuszt, figyelmen kívül hagyva a mindennapok egyéb szerepeit.
Egyik kizárólagosság sem jó, hiszen csak azon a területen fejlődünk és a többin nem. Képzeld el, hogy munkamániásként egyszer csak kirúgnak a munkahelyedről (pl. leépítés van, az adott osztály feladatait elviszik más országba) és akkor megszűnik a magabiztos terep és egy belső összeomlás áll fenn, mert amiben kiemelkedően jól éreztem magam, hirtelen eltűnt.

4. A rugalmasságod, a flexibilitásod elveszted. Erre egy tipikus példa, amikor a kizárólagos anyuka életéből kirepülnek a felnőtt gyerekek és hirtelen üressé válnak a napok feladat híján. ’üres fészek szindróma’

Az már látható a fentiekből, hogy nincs könnyű dolgunk nőként a sok életterületünk összeegyeztetésével, de vajon hogyan zsonglőrködjünk a női szerepeink adta feladatainkkal frusztráció nélkül? A  következő blogbejegyzésemben hozok rá egy konkrét tervet.

Ha kedvet érzel hozzá a fentiek elolvasását követően, gondold át, hogy te milyen női szerepekben vagy jelen a mindennapokban, és vajon jellemző-e a kizárólagosság az életed bármelyik területére vonatkozóan? Érdemes összeírni, milyen tevékenységek, feladatok nem tesznek boldoggá, és hogyan tudod őket az életedből leépíteni.


Nem vagy egyedül – a nehézségek mindenki életében jelen vannak. Gyere és csatlakozz a tudatos és támogató nők közösségéhez a Női Terasz Facebook csoportban! Ítélkezésmentesen, egymást támogatva fejlődünk! 

Kiábrándulás után lehet még folytatni?

Sokan idősebbek, érettebbek és több élettapasztalattal rendelkeznek házasságkötéskor, mint azok az elődeik, akik egy-két generációval ezelőtt mondták ki az igent egymásnak. Vajon ez azt jelenti, hogy ők nem a rózsaszín szemüvegen keresztül tekintenek a párjuk tulajdonságaira?

Az igazság az, hogy az emberi természet nem sokat változik generációról generációra, és a legtöbben nagy reményekkel és elképzelésekkel kötnek házasságot. A változás, idővel a kiábrándulás később jön, ahogy az idő telik. Korábban írtam arról (olvasd el itt), hogy minden párkapcsolat és házasság egy természetszerű fejlődésen megy keresztül, és ennek a fejlődésnek a legnehezebb időszaka az, amikor teljesen kiábrándulsz a párodból.

A kiábrándulás buta apróságok sokaságából fakadhat, például a házastárs bosszantó szokásaiból – a levetett zokni a szőnyegen, az ajtó nyitva hagyása, vagy amikor a fiókot nem tolja vissza.

Éppen akkor kér jelentéktelen dolgokat számon rajtad, miközben a kedvenc sorozatod aktuális részét nézed?

Háborog, hogy nem vetted meg a bevásárláskor a kedvenc sörét?

Sok apró bosszantó dolog létezik úgy a mindennapjainkban, mint a párkapcsolatunkban, azonban mind közül a leggyakoribb (és talán a legaggasztóbb) jele a házasság válságának bizony így hangzik: ’ Többé már nem vagyok biztos abban, hogy szeretem-e még őt!’

Ezt a kijelentést általában a házastárs iránti izgalom és szenvedély elvesztése kíséri. Hova tűntek a korábbi időszak romantikus érzései? Sajnos idővel a legtöbben elfeledkeznek ezekről:

-terveket készítesz anélkül, hogy megbeszélnéd a pároddal,

a vitáitok megoldás nélkül zárulnak,

-egyre jobban irigyled az egyedülálló barátod/barátnődet.

Minél több idő telik el ebben az állapotban, annál boldogtalanabb és kiábrándultabb leszel, és máris egy házassági válság közepén találod magad.

 A házasság meghittségében egy idő után a házastársak megmutatják önzőségüket, türelmetlenségüket, haragukat. Könnyen megbántják a társukat. Mindkét fél elkezd rájönni, hogy sem a társuk, sem ők nem teljesítik maradéktalanul a kezdetkor egymásnak tett fogadalmat. Elárultnak érzik magukat. A házasság váratlan módon feltárja a társuk és önmaguk hibáit.

Az érzelmi elhidegülés már maga a kiábrándulás, a házassági válság. Három legkínzóbb előidézője az alábbi viselkedés minták, amelyek tartós jelenléte a házaspár tagjai között a házasságot a szakadék felé vezetik:

1. A másik kritizálása

emögött többnyire az a felszabadító érzés lapul, hogy a másik kritizálásával bizony elterelhetem a figyelmet a saját rossz viselkedésemről.

A másik kritizálása

’Komplett ostobaság amit mondasz!’

‘Ne egyél már annyit, így is el vagy hízva!’

’Minden nap későn jössz haza, mindig csak a munka fontos neked!’

Hogyan kezeld a kritikát?

Lehet sértődéssel, ami tovább mélyíti az érzelmi eltávolodást, a bezárkózást. Lehet viszont úgy is, hogy sértődés helyett a kritika mögé nézel, és megfigyeled, mit akar a párod üzenni neked, még ha olyan ügyetlenül teszi is. A kritika mindig valamilyen igényt fogalmaz meg, azonban a kritikát megfogalmazó rossz köntösbe teszi, amit mondani akar, nem tudja helyesen kifejezni. Ha a kritika részét elengeded a füled mellett és az igényre fókuszálsz, az egészen biztosan az újrakapcsolódást segíti a párodhoz. Nyugodtan lehet később segíteni őt konkrét megfogalmazási javaslatokkal, amelyek építőek és nem rombolnak.

2. Harag

kisebb-nagyobb dühkitörések formájában támadja a házasság biztonságát. Tartós jelenléte azt üzeni, hogy a társ mégsem olyan, mint amilyennek szeretném. Jelzi, hogy valamit nem kapok meg. A tartós, lappangó harag egy lassan ölő méreg, mert hosszan mérgezi a lelket, a gondolatokat. ’Mártír vagyok’ érzelmi távolságtartás jellemzi, vagy akár gyakori panaszkodás az ismerősöknek, barátoknak.

Hogyan kezeld a haragot?

Mindenképpen megbocsátással elsősorban azért, hogy megszabadulj a lelket terhelő negatív érzelmektől. Kezd azzal, hogy ismerd be magadnak, mélyen és nagyon haragszol a házastársadra. Döntsd el, hogy megbocsátasz neki a továbblépés és a fejlődés érdekében. Ebben a lépésben segít az, hogy elfogadod: a másik is hibázhat, épp oly tökéletlen, mint te magad vagy. Végül pedig mondd el neki, hogy mennyire megbántott téged, mennyire fáj neked amit tett, utána engedd el az érzést. A legtöbben ott hibázzák el, hogy a megbocsátást bosszúhoz, elégtételhez kötik. Te ne tedd ezt! Ha szeret téged a párod, akkor úgyis bocsánatot fog tőled kérni.

3. Ego-centrizmus

esetén valaki csak és kizárólag a saját szemüvegén keresztül látja a világot, és miközben a saját vágyai mindig elsőbbséget élveznek, a párja szükségleteivel nem képes törődni. ’Ha mindketten elsőbbséget adtok egymásnak, akkor senki sem jön a második helyre!’ – ez a mondás ellentmond az ősi ösztönöknek, hiszen belénk van kódolva, hogy önmagunkra és a saját szükségleteinkre koncentráljunk. A házasság azonban elsősorban a közös egységről szól, és csak másodsorban az egyéni érdekekről.

Hogyan legyél önzetlen a házasságban?

Törődj a társaddal

A legfontosabb, hogy figyelj az egyensúlyra: házastársat tenni önmagad elé NEM egyenlő azzal, hogy teljesen elhanyagolod önmagad. Sok nőre jellemző az önfeláldozás a házasság és a család oltárán. Ezt NE tedd! Az egyik legjelentősebb szabály, hogy mindig bánj jobban a pároddal, mint másokkal. Mit jelent ez? Azt, hogy az udvariasságot, a kedvességet, a toleranciát, amit a barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak nyújtassz, sokkal magasabb szinten add a társadnak. Mielőtt beszélsz hozzá, amikor mérges vagy, kérdezd meg magadtól, vajon mondhatnád-e ezt a szüleidnek, a főnöködnek, a barátnődnek? Ha nem illik másnak mondani, akkor ne mondd a párodnak se.

Az évek múlásával megjelenik a kiábrándulás, a házasságban kihívásokkal, akadályokkal kell szembenézni. Ez elkerülhetetlen. Az azonban nem mindegy, hogyan kezeled ezeket az akadályokat.

Sikerül-e a fentiekben leírt javaslatok betartásával a kiábrándulás, válság időszakát gördülékenyebbé tenni, vagy ugyanazokat a megoldatlan köröket futjátok és hagyod, hogy ez az időszak végleg elválasszon benneteket egymástól? Sok negatív energia lehet a házasságban ebben a szakaszban, a legjobb ilyenkor megadni az elégséges teret egymásnak.

Nem vagy egyedül – a nehézségek mindenki életében jelen vannak. Gyere és csatlakozz a tudatos és támogató nők közösségéhez a Női Terasz Facebook csoportban! Ítélkezésmentesen, egymást támogatva fejlődünk!