Hogyan kezdődött a házasság és miért?
A házasság a mindennapi élet része, ha megismerjük az eredetét, a házasság kialakulásának célját, még jobban fogjuk értékelni.
Nagyon sokszor hallani főleg férfiaktól, hogy ’A házasságlevél csak egy papír, minek azt erőltetni, úgysem jelent semmi extrát’. Bevallom, amikor ezt hallom mindig elgondolkozom, hogy tényleg csupán ennyit jelentene? No nézzünk kicsit mögé, hoztam néhány elgondolkodtató tényt.
A Marriam Webster (amerikai könyv- és szótárkiadó adatbázis) szerint a házasság egy olyan állapot, amelyben a házastársak: egyrészt egyesülnek a törvény által elismert szerződéses kapcsolatban, másrészt egy esküvői szertartás, amelyben a felek közötti szoros, házas állapot megvalósul (forrás: https://www.merriam-webster.com/dictionary/marriage). A hétköznapi életben ugyanerre a kérdésre, hogy mi a házasság, ki miért köt házasságot a válasz sokféle szokott lenni, a szerelem mellett a családdá válás igényét és vallási okokat szokták felsorolni.
Hogyan kezdődött a házasság?
Kezdetben a szerelemhez semmi köze nem volt. Egyetlen célja az volt, hogy a nőt a férfihoz kösse, így biztosítsa, hogy a gyerekek az apának a biológiai örökösei legyenek. Nem túl romantikus a múlt, igaz?
Az első házasságlevelek egészen a kr.e. 2000-es évekig nyúlnak vissza Mezopotámiába, ahol az akkor nyilvántartott első tanúsítványok lejegyezték férfi és nő egyesülését. A biológiai örökösödés fontossága mellett a gazdasági tényezők is nagy erővel bírtak. Megtartani a vagyont a család keretein belül.
A házasság szentesítéséhez a kora középkorban nem kellett pap. Egészen egyszerű módon, még akár az ágyban is hűséget fogadhatott egymásnak a fiatal pár. Később a vallás erősödésével, a római katolikus egyház felemelkedésével, a papi áldás kötelezővé vált a házassági jog elismeréséhez.
Ezt követően a katolikus egyház 1215-ben hozott egy rendeletet, amely előírta a házasságok előzetes kihirdetését a templomokban. A katolikus esküvők aztán erős hagyományokat teremtettek. Ennek számos hozadéka lett, ezek közül ami örvendetes, hogy:
? az egyházi áldásokkal kötött egyesülésben a nők nagyobb megbecsülést kaptak,
? a férfiak nagyobb tiszteletet mutattak a feleségeik iránt,
? tilos volt a válás, és a házasságon kívüli szex, megjelent a hűség iránti igény.

További érdekesség a házasság körül, hogy a karikagyűrű – mint az örökkévalóság szimbóluma – már az ókori Egyiptomban is használatos volt, majd ki hinné, de sokkal-sokkal később, a II. világháború után terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból a dupla karikagyűrű használata (azaz a pár mindkét tagjánál). A fehér esküvői ruhát pedig Viktória angol királynő hozta divatba 1840-ben, amikor talpig fehérben állt az oltár elé, és ez a kiváltság 1950-ig az elit privilégiuma volt.
Szerelem a házasságban
Azt már tehát tudjuk, hogy a házasság tradicionális formájában egyáltalán nem volt elvárás, hogy a házasulandó felek érzelmi viszonyba kerüljenek egymással. De mi történt, amióta megjelentek az érzelmek a házasságban?
Amióta az érzelmileg is kielégítő jó párkapcsolat került a fókuszba több lett a válás, hiszen ennek a fenntartása sokkal több érzelmi befektetést igényel, mint a házasság tradícionális formája, amelynek a valódi erejét a nyílt közös anyagi érdekek és a közösségi normák tartották össze.
A szerelemmel kapcsolatos felfogást az elvárások kettőssége jellemzi. Egyrészt a legtöbben elfogadják, hogy egy hosszú kapcsolat nem éghet folyamatosan magas hőfokon, másrészről mégis ezt a romantikus lángolást tekintik mérvadónak. Persze ebben a káoszban a hollywoodi filmek romantikus filmjei, a társkeresők hamis ígéretei mind ludasak. A szerelem jó dolog, ad egy nagy adag plusszt, de az a házasság, amelynek az alapját csak a szerelem jelenti, nos, az a házasság bizony nagyon törékeny.
Marad tehát a kérdés – házasodni vagy sem?

A legtöbb házasság – sok egyéb mellett ugyan -, de leginkább a kötődésen múlik, ami két egymást szerető (nem feltétlen szerelmes) ember között alakul ki. Arra lett kitalálva, hogy egy életen át biztosítsa a köteléket a felek között. Nem csupán egy papír, hanem a teljes elkötelezettség jele. Jó esetben a feltétlen bizalom forrásának a helye.
Az esküvővel pedig nem befejeződik valami, hanem éppen hogy kezdődik…a folytatás pedig a kezdeti szerelmes időszak után is lehet szenvedélyes és örömteli, a döntés mindenkinek a saját kezében van.
Te kedves Olvasó milyen érveket hozol fel a tartós elköteleződés mellett?
Nem vagy egyedül – a nehézségek mindenki életében jelen vannak. Gyere és csatlakozz a tudatos és támogató nők közösségéhez a Női Terasz Facebook csoportban! Ítélkezésmentesen, egymást támogatva fejlődünk!