Négy fontos tanulság a 2020-as évből

Ha egy évvel ezelőtt te is azt mondtad 2020-ra, hogy ’Ez az én évem lesz!’ akkor valószínűleg te sem arra gondoltál, amit végső soron ez az év hozott. Örökre bevésődik az emlékezetünkbe a korona vírus mindent elsöprő hatása miatt.

Másokhoz hasonlóan én is hosszú órákat töltöttem az évtervezéssel tavaly ilyenkor – listákat írtam, célokat tűztem ki mindarról, amit el akartam érni magam és a családom számára. Az első két hónapban pedig minden jól, a tervek szerint ment. Mindannyian boldogok voltunk, tettünk a dolgunk a kitűzött céloknak megfelelően, és egyikünk sem tudta, hogy a magunk kis világa, a mindennapjaink hamarosan gyökeresen meg fognak változni.

Március végén aztán megérkezett a járvány. No, nem mintha legalábbis vártuk volna, vagy tudtunk volna az érkezéséről. Élénken él bennem az első coviddal kapcsolatos emlék, amikor péntek délelőtt törölték a gyerekeim következő hétre tervezett iskolai úszás oktatását, majd néhány órával később már az egész oktatást. Péntekről hétfőre az iskolák bezártak, és néhány nap alatt igazi pánik hangulat alakult ki. Negyvennyolc óránk volt, hogy az életünket teljesen átprogramozzuk.

2020 az az év, amely talán minket, embereket is, de néhány dolgot egészen biztosan örökre megváltoztatott. A kialakult helyzet arra kényszerített minket, hogy lelassuljunk, feladjunk dolgokat (akár akartuk, akár nem) és annak ellenére, hogy folyamatosan vágytunk a régi, megszokott életünkre, lassan felismerjük, hogy talán sok minden már véglegesen megváltozott.

Amikor visszatekintek a tavalyi évre, nyilvánvalóvá válik, hogy nem életem legjobb éve volt, és borzasztó nagy kihívás volt két elsős kisgyerekkel lavírozni napi szinten az egyéb feladatok között. Ismerkedtünk a betűkkel, a számokkal- egyszerre voltam a gyerekeit oktató tanárnő, az őket nevelő édesanya, társ és feleség, jövedelem termelő dolgozó nő, az otthonunk rendtartója, a tágabb családi szerepeket ellátó ember és valahol a sor végén néha jutott idő önmagamra. Mentálisan és fizikálisan is kimerült voltam úgy, mint rajtam kívül sokan mások.

Mégis, annak ellenére, hogy ez az év nehéz volt, ennek oka és célja volt. Minden nehézségnek és megpróbáltatásnak, amivel szembesültem, célja volt és fontos tanulsága van. Lehet, hogy 2020 soha nem lesz a kedvenc évem, de egészen biztosan felnyitotta a szememet több szempontból. Melyek voltak a legnagyobb tanulságok és miért vagyok hálás ezekért? Íme amit elmentek magamnak belőle a jövőre nézve.

Négy fontos tanulság a 2020-as évből:

1. Rendben van, ha lelassulok

Korábban azt gondoltam maximalista munkamániásként, hogy az állandó elfoglaltság egy megtisztelő jelvény. Amikor éppen nem csináltam semmi produktívat, akkor addig nyüzsögtem, amíg találtam valami tennivalót. A krízis helyzet segített abban, hogy átformáltam a fontossági sorrendet és megértettem, hogy szükség van az ún. üresjáratra. Ilyenkor feltöltődöm, hiszen meglehetősen kimerítő dolog, hogy valamit mindig csinálni vagy megvalósítani akarok. Mai napig előjön időnként az állandó tenni-akarás érzése, de már keretek között tudom tartani. Tetszik vagy sem, a rohanó életmódom lelassult, és folyamatosan dolgozom azon, hogy a munka és a semmittevés kényes egyensúlyát fenntartsam.

• 

2. Rendben van, ha segítséget kérek

Önismereti, párkapcsolati kérdések és nehézségek, amelyekkel korábban nem foglalkoztál, csupán a felmerülésüket követően a szőnyeg alá söpörted őket, a továbbiakban tudomást sem véve róluk – a bezártság időszakában felerősödve jöttek elő. Elárasztották az életed, éppen úgy, mint korábban, amikor fogalmad sem volt mit kezdj velük. 2020 volt az az év, amikor muszáj volt foglalkozni velük. Rendben van, ha nehézséged akad.  Rendben van, ha nem tudod mit kezdj vele…és rendben van, ha segítséget kérsz és fogadsz el. Én is éppen így tettem, amikor szükségem volt rá, neked is ezt javaslom. Nem tudunk és nem is kell mindent egyedül megoldani. Ha párkapcsolati kérdésekben nehézségeid vannak, keresed a választ, a megoldást, örömmel segítek, és a felmerülő kérdéseidre, félelmeidre együtt találunk választ. (kapcsolatfelvétel itt)

3. Időnként ki kell kapcsolni a közösségi médiát

Csodálatosan feltölt, ha néhány hétig nem követem napi szinten az online híreket, nem nézek TV-t, hiszen ezek rengeteg negatívumot közvetítenek mind a képi, mind pedig a szöveges tartalmaik által. Távol lenni másoktól és a saját kis világom előnyeit élvezni azt is jelenti, hogy nem hasonlítom magad mindarra, amit a közösségi médiában látok, és több időm van arra, hogy élvezzem az életet, ahelyett, hogy aggódnék amiatt, hogy mindenki más mit csinál.

4. Azt is lássam meg, ami van (ne csak azt, ami nincs)

A mondás szerint a másik oldalon mindig zöldebb a fű, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ez nem igaz. A tavalyi év nagy részében mindannyian kénytelenek voltunk otthon maradni. Több időt töltöttünk a családunkkal, és ez az összezárt helyzet megtanított minket arra, hogy észrevegyük azt, amink van. Az egészséges, önfeledt gyerekeket, a szép, rendezett otthont, a négy falon kívül a saját kertet (akinek van), a társat, akivel bár vannak nehéz helyzetek és pillanatok, jelen van és elérhető, támaszként szolgál és mi ketten egy egységet alkotunk. Ahelyett, hogy aggódnál a hiányzó tárgyakért, időről időre emlékeztesd magad mindarra, ami már a birtokodban van.

Egyszerre volt rendkívüli és átlagos az év: rendkívüli, mert számos új és ismeretlen helyzetet hozott, átlagos, hiszen az élet nem állt le, csak más formát öltött. Világossá vált, hogy milyen lehetőségeink vannak, ki mennyire gondolja komolyan, amit mond, és kinek van ereje ahhoz, hogy az ígéreteket meg is valósítsa. Utóbbira kell fókuszálnunk ebben az évben figyelembe véve az előző év tanulságait.

Nem vagy egyedül – a nehézségek mindenki életében jelen vannak. Gyere és csatlakozz a tudatos és támogató nők közösségéhez a Női Terasz Facebook csoportban! Ítélkezésmentesen, egymást támogatva fejlődünk!

Ajánlom másoknak is: